Párduc csík – Pangio kuhlii

Párduc csík – Pangio kuhlii (Acanthophthalmus kuhli)

Elterjedési terület: Borneó, Jáva, Malajzia, Szumátra és Thaiföld folyóvizei.

Hőmérséklet:24-30 °C

Vízminőség: 5,5-6,5 pH 1,0-13 NK

Akvárium méret: 75 liter

Viselkedés: békés inkább sötétben aktív

Táplálkozás: Mindenevő

Tartózkodás: talaj szint

Élettartam: 3-4év

Tulajdonságok: A féregszerű hal színe aranybarna, hasoldala rózsaszínes árnyalatú. Az apró szem eltűnik az egyik keresztsávban, melyek többségét keskeny sárga vonal szakítja meg. Bizonyos fényviszonyok között a gerincoszlop és a belső szervek láthatóvá válnak.

A fej kicsiny, kerek, a száj alsó állású, három pár bajuszszál övezi. A kopoltyúrés igen rövid. A hím hosszúsága 10, a nőstényé 12 cm-t ér el.

Világos okker sárgás rózsaszínű alapon 15-20 szabályos, barnásfekete haránt sáv van, amelyek a hasig érnek, azt azonban szabadon hagyják.

Tartás és tenyésztés: A Csíkfélék (Cobitidae) családjának egyik neme számos faja és alfaja Délkelet-Ázsiában széltében megtalálható. A kicsiny, hosszúkás halak teste féregszerű, apró pikkelyek borítják. Kicsiny szemüket üvegesen átlátszó bőr fedi, amely a fenéklakó halak számára védelmet biztosít az esetleges sérülések ellen. A szemek alatt egy-egy fölállítható tüske van. A csíkfélék szeretik a tiszta, átlátszó, nem túlságosan friss vizet, a lágy, korhadékréteges fenéktalajt, amelyet az akváriumban leginkább kifőzött tőzegrostokkal utánozhatunk. Szeretik meg az elrejtőzési lehetőségeket. Az éles szemcséjű homok nem megfelelő, mert az állatok szívesen beássák magukat a fenéktalajba, s eközben megsérülhetnek. Az ázalékállatokban (infuzióriumokban) gazdag vizet és a vízvirágzást nem tűrik. A fényt kerülő állatok többnyire csak alkonyat felé kezdenek mozgolódni, amikor is kígyózó mozdulatokkal úszkálnak az üvegtáblák mentén ide-oda.

Ha megszokták az akváriumot, nappal és villanyfénynél is megfigyelhetők, amint táplálékot keresve a fenék mentén kígyóznak. Társas akváriumokba nagyon alkalmasak, mert a talajzóna élénkítéséhez nagyban hozzájárulnak. Növények közé is szívesen bújnak, ahol harántcsíkos mintázatuk jól rejti őket.

Táplálékuk a talajban élő apró állatok, rovarlárvák és férgek, állati és növényi hulladékok, valamint az akváriumban a fenékre süllyedt száraz eleség (pl. eleségtabletták is!). A társas akváriumban arra kell ügyelni, hogy az eleség egy része lejusson a talajra, s így a csíkfélék is kivehessék belőle a részüket. Majdnem minden importtételben találtatók olyan állatok is, amelyek egyszínű világosak vagy sötétek. Az egyes fajokon és alfajokon belül a színezet rendkívül változékony. Egyes esetekben kétségbe vonjak, indokolt-e fajokról beszélni. Az ellenérvek ugyan Fraser-Brunner szerint nem mindig helytállók, mégis lehetséges, hogy egyes fajok csak ugyanannak a fajnak az alfajai, s csupán a nagy élettér következtében alakultak ki bizonyos területeken állandó színek.

Íváskor ív alakban kígyózva szorosan egymáshoz simulnak, s egyre gyorsabban forognak egymás körül. Közben vöröses fehér petéket raknak le. A hőmérséklet 24— 30 C°.

Lindquist megfigyelése szerint a csíkfélék habfészket építenek. Közlését fenntartással kell fogadni, mert a habfészkek aktív építése az eddigi megfigyelések szerint nem tartozik a csíkfélék és hasonló halak szokásai közé. Feltehető, hogy az állatok párzása közben, az erőteljes mozgás által keltett buborékképződést tapasztalt.

A. Wilhelm arról számol be, hogy az A. kuhliit sikerült tenyésztenie. Eszerint a pár egy nagy akváriumban Symnema triflorum és Myriophyllum növények igen magas és nagyon sűrű állománya fölött ivott. A párzó állatok élénken csapkodtak a víz felszínén. (Megjegyzem, hogy közben persze nagyon könnyen előfordulhat habképződés, különösen, ha a víznek felületi hártyája van.) Minden egyes alkalommal 20— 30 zöldes színű petét raktak. Valamivel később egy hím két nősténnyel ivott. A leszedegetett és külön edénybe tett peték rögtön odaragadtak az edény fenekéhez. A kibúvó ivadékok száma csekély, mindössze 18 volt: a peték jó része elgombásodott. A fölnevelés két öntött üvegű tartályban történt, amelyeket nagyobb akváriumban felfüggesztettek. A fenéken homok- és tőzegréteg, néhány növényszár, pár darab kavics előnyösnek bizonyult. A víz hőmérséklete 26 C°; az összetételére vonatkozóan már nem állnak rendelkezésre adatok. Az ivadékot először öt napon át infuzórium készítménnyel, majd újabb öt napig porfinomságú műeleséggel etették. A vizet az edényekben kétnaponként részben kicserélték (szűrőn keresztül pótolták). Az ivadék az ötödik napon 6 mm, a tizedik napon 10 mm, három héttel később 12— 15 mm hosszúságot ért el, és tipikus alakja is ki fejlődött. Wilhelm közléseit W. Goebel megerősítette. Az általa megfigyelt párzásmenet tökéletesen megfelel más csíkfélékének. A párzást a szorosan egymáshoz simuló párnak a vízfelszínre való kígyózó úszása vezette be, ahol az állatok alaposan csapkodva forogtak egymás körül. A világossárga peték lesüllyedtek a fenékre. Goebelnek sikerült ezek közül néhányat kikeltetni, s 11 csíkivadékot nevelt föl. Az apró és átlátszó állatkák először infuzórium készítményt kaptak. 12 nap alatt elérték a 7 mm hosszúságot. Goebel is megfigyelte a buborékképződést a víz felszínén, de ez valószínűleg inkább a párzás egyik mellék-jelensége volt. Érdekes, hogy a párzás megindulásához alighanem szükség van a társak testi érintésére, mert minden valószínűség szerint alig látnak, de más módon sem képesek megérezni egymás jelenlétét. Az ivari különbségek minden Acanthophthalmus fajon elsősorban abban mutatkoznak, hogy a hím karcsúbb, a nőstény viszont teltebb (különösen felülről nézve), és valamivel nagyobb is szokott lenni.