Az első tengerimalacom története.

Egy szép őszi napon meguntam az akváriumot,ami a szobában állt. Szép volt szép volt,de elég volt! Olyan állatkára vágytam,amit simogatni lehet,és jobban is ragaszkodik hozzám.

Igen ám,de a párom nem igazán volt ,,szőrös állat,, hangulatban. Kerek perec kijelentette,hogy ide más állat nem jöhet,csak hal. Azokban a napokban lett a kollégám kislány malacának kölykei. Amikor megláttam őket,eldöntöttem,hogy nekem kell egy ilyen jószág J.Kicsi,szőrös,és ragaszkodó. Alig vártam,hogy olyan idősek legyenek az állatkák,hogy érdemes legyen egyet kiszakítani az alomból. Ám addig valahogy meg kellett volna puhítanom a párom malac-ügyben. Sajnos sehogy sem akart puhulni,bárhogy kérleltem… Mereven ragaszkodott a haltémához…...

Egyik délután, nem volt otthon,mert a munkahelyén buli volt.

Én elmentem a kollégámhoz,és hazaállítottam Gesztenyével,merthogy ez lett a becsületes neve a kismalinak J. Mivel nem sokat tudtam róluk,így kénytelen voltam Malackézikönyvet J is vásárolni a kedvenckémhez,hogy mindig tudjam, mivel etethetem,és mivel nem,mi az amit szeret,és mit nem. Egy csomó kaját,forgácsot,rágcsáló csemegét is vennem kellett,mert hát nem éhezhet a kis drága! Igen ám,de időközben hazajött a párom is…….

Megállt előttem, és megkérdezte kezében a terráriummal,hogy ez mi……Én válaszoltam mint jó kislány,hogy ez bizony az,aminek látszik, egy tengerimalac. Itt jött a hatásszünet,aztán rákezdett a ,,tetakarítodetetedésgondozod,, című hosszas litániára. Mindenre igent mondtam a békesség kedvéért,mert hát valahol engedni kell J.

Egyik este éppen etettem Gesztenyét,amikor a párom odajött,és megkérdezte, hogy a ,,kis nyüves,, (mert ő így nevezte magában) mit eszik. Én elmondta,hogy egész olcsó kisállat,mert elvan répán,füvön,almán,és uborkán. Aztán jött a döntő kérdés- És télen???????? Itt elgondolkodtam,hiszen télen hó van ,nincs fű. Nos kiderült,hogy télen bizony drága etetni,mert a párom rászoktatta a paradicsomra,paprikára,salátára és egyéb nyalánkságokra!Akkora már a ,,kisnyüvesből,, kismalacka,később már Geszti lett. Nagyon megszerették egymást. Ennek egyben örültem is,de bosszús is voltam,hiszen én szereztem,Ő még csak nem is akarta. De olyan jó volt látni, amikor összebújtak. Közel 3 évig volt velünk Gesztenye……..Aztán egy szép tavaszi napon, ami nekem örökre fekete nap lesz, Gesztenye elköltözött az örök fű-,és szénamezőkre. Elvitte a kicsi szíve.

Azóta már több kevesebb mali megfordult nálunk. A páromnak nem lett többé kifogása ellenük. Jelenleg kettő kis kedvenccel osztjuk meg mindennapjainkat,de Gesztenye az örök első mindennap az eszembe jut.

 

 

Barhács Andrea Az első tengerimalacom című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.